(Katt a képre a fejezetekért.)
"- Szeretlek.
Hallom szaporázó szívverését, látom a szenvedélytől elhomályosult tekintetét és érzem, hogy komolyan gondolja. De én nem. Minden szavam egy hazugság volt, amit valaha is mondtam neki. De most vége...
Egyetlenegy határozott mozdulattal beleszúrom a kést. Az könnyen csúszik be a testébe, át a húsán, a csontjain, egészen a szívéig.
A szemében látom a megdöbbenést, majd ahogy rám esik és kifordul a szemgolyója, vért kezd el felöklendezni. Még pár másodperc..."
"De nem bírom ki, muszáj megszólítanom. Valami azt súgja, hogy beszélnem kell vele, a szám szinte magától nyílik ki és mondja neki a szavakat:
- Hé, nem lesz ez egy kicsit sok?
Rám néz. A levegő a tüdőmbe szorul. A szemei... Káprázó zöld szemei a szó szoros értelmében megigéznek. Ámulatba ejtenek. Szinte ki tudom olvasni az érzéseit belőlük. A szomorúság csillog bennük, a mérhetetlen nagy bánat..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése